triemziz

Cukormázas villanypásztorok mindenhol

Harmadnapra

Párducmintás alkonyon távozott,

Többet szólni se szólt,

Elhunyt, mint ki célja ez volt.

Ez az élet, ha sorsod bárányként számozott.

Véreddel meszeltek ajtót és szád szaga melengetett

Gyermeket, ki most egy kicsit megholt.

Juh-talmad, te romlott állat, bosszú.

Kezdettől végig kísérted rokonod,

Bizonyos Isten bárányát.

Most halott, s jóllakatod embernek lányát,

Meg persze az egész családot.

Finom lesz, tagadod, de majd bee-látod.

Pihe puha vastüdő, csillogó zselés szervek,

Nevetve súgják: játssz, s egyél meg.

Darálj le, te állat. Gyomromba tölts bele,

Aztán mikor eszel misebort is csúsztass vele.

Miközben majd emészted húsom

Bűntudat meg emészt téged

Másnap, csak zsíros folt vagyok egy blúzon,

Mikor majd elfelejtesz, először akkor lesz végem.

Advertisements

Ravasz

A tavasz színe miért nem zöld most,

Hanem téltől ajándékba kapott fehér?

Minden ember, kit látok, fesst vagy porost,

Mind egyenlő. Hiába minden, mi más, mind csak remél.

Remél egy jobb világot, melyért nem kell tennie,

Hogy holnap is legyen mozira, vagy legyen mit ennie.

A teremben a zöld táblát is lepi már el a fehér,

Nem értem miért itt ülünk és tenni, nem teszünk.

Nem érzem, hogy a kivárás a cselekedettel felér.

Megnyugtatna a jólét, ha tudnám ebédre nem apátiát veszünk.